Bezár
Bezárás
PONTI csempe · mozaik

Telefon: 06 30 9348 598
E-mail: fazekas.marton@ponticsempe.hu

Fürdőszoba - Csempe - Burkolólap - Üvegmozaik - Greslap
vonal

Új jelszó: slow design

Míg bolygónk lakóinak nagyobb része azon serénykedik, hogy minél gyorsabb legyen minden: az internet, a manikűr, az építkezés, a termés beérése, az étkezés, a képzések, a járművek, a gyógyulás, a randevúzás, állapotunk és tartózkodási helyünk megjelenítése a szociális médiában, addig egy kisebb, de növekvő közösség éppen a vészféket keresi, mert azt vallja, a gyorsaság hosszú távon tönkreteheti a kreativitást, ráadásul cseppet sem fenntartható és a társadalmi-kulturális jelenségeknek sem kedvez. Ők a lassú folyamatok éltetői.

Nem tudni pontosan, mikor bukkant fel először az azóta is magyar megfelelő nélkül keringő "slow movement" kifejezés, de az biztos, hogy az elmúlt húsz évben szépen lassan áthatotta az élet számos területét a lassításra intő szemléletmód. Talán nem is szükséges túlságosan belemenni a fogalommagyarázatba, hiszen mindenkinek világos, mi lehet a célja a helyi termékeket és a hagyományos ételeket előnyben részesítő Slow Food mozgalomnak, vagy a gyerekeknek nagyobb szabadságot adó, élhetőbb és élvezhetőbb gyerekkort biztosító Slow Parenting filozófiának, vagy a többek között az öko-túrizmust támogató Slow Travelnek, hogy a média, a művészet és a gazdaság területén is megjelenő törekvést már ne is említsük. A hipergyors fejlődési folyamatok ellenpontjaként valamiféle racionális átgondolásra, az alkotói folyamatok és az alkotások élvezetére, a hagyományos értékekben való elmerülésre, új anyagok kutatásra buzdít tehát a "slow movement".

Újabban az építészet és a formatervezés területén jelent meg a lassuló folyamatokat ösztönző filozófia, ami ezúttal is új életstílust feltételez: tiszteletben tartja a szűkös erőforrásokat, és képes harmóniában élni a környezettel. A Slow Design három alapelve a fenntarthatóság, a rendszerszemlélet és az érzékenység a szociális, társadalmi és kulturális folyamatokra. A Slow Design követői inspirációt merítenek a helyi és regionális kultúrákból, elsősorban a közvetlen környezetükben fellelhető anyagokat használják fel, valamint támogatják a helyi iparágakat, műhelyeket és mestereket. Tanulmányozzák a természet körforgását, s az így szerzett tapasztalatokat beépítik a tervezés folyamatába. Az új gondolkodásmód több időt hagy a kutatásra, a részletek finom kidolgozására, és talán mondani sem kell, hogy hosszú távra tervez. Aki a Slow Design szerint tervez, elsősorban az embernek tervez, és csak ezután a kereskedelemnek, elsősorban a helyi piacra, és csak másodsorban globális terjesztésre.

Harminc évvel ezelőtt, amikor Louis Le Roy elgondolkozott azon, mire lehet képes a természet, az ember és az élőlények együtt, még nem volt ismert a Slow Design kifejezés, pedig a különös holland ebben a szellemben kezdte el beépíteni négy hektáros területét Mildamban, hogy mára egy elvarázsolt szakrális tér jöjjön létre. Az akkori politikai vezetéssel megegyezve a helyi építők évekig hordták oda a megmaradt anyagokat, amikből Le Roy puszta kézzel - a hogy ő mondja, szabad energiával -  épített különféle építéményeket, alacsony falakat, utakat és tornyokat. Az Ecokathedraal névre keresztelt projekt jól demonstrálja az emberi energia és a természet erejének tökéletes együtthatását. Az ehhez hasonló elképzelésekből alaprajzok és magántulajdon határai nélkül felépülő, tiszta energiaforrásokból létrejövő új lakókörnyezetek születhetnek - tartja Le Roy, a Slow Design egyik úttörője.

Ecokathedraal
Ecokathedraal

Mára számos szép példája akad a “lassított tervezésnek”, ilyen az a nemrégiben befejezett szállodafelújítás is, amit Patrick Norguet párizsi tervező vezényelt le. A Lyonban található Sofitel Bellecour Hotel esetében az építész megtartotta az eredeti értékeket, és a helyi manufaktúrák segítségével tovább gazdagította a szálloda 70-es évek eleje óta meglévő báját.  A tervezés során Norguet célja az volt, hogy otthonossá tegye, identitást adjon a közösségi tereknek, elkerülje, hogy a felhasznált anyagok csupán díszítő elemként legyenek jelen. A felújítás során a szálloda eredendően jó térszervezését Noruget nemes anyagok kiegyensúlyozott használatával tökéletesen funkcionális, ugyanakkor lakályos és egyedi terekké ötvözte. A fenntarthatóság érdekében például a padló- és falburkolatként felhasznált kerámialapok 40 százalékban újrahasznosított anyagokból készültek, rendkívüli ellenállóképességük pedig hosszú élettartamot tesz lehetővé.  A tervező harmonikusan integrálta a helyi és globális elemeket a hallban, a bárban, a sörözőben, az étteremben, a wellness részlegben és a kerti bisztróban, tisztelettel adózva a Lyon gazdag nemzeti örökségéhez tartozó textil- és selyemiparnak.

Sofitel Bellecour Hotel
Sofitel Bellecour Hotel

Lassítani tehát megéri mindenkinek, ráadásul az új üzenet hozzáadott érték is lehet a tervezők munkájában, a megrendelők pedig magasabb minőséget remélhetnek az átfogó szemlélet tükrében


Az újra felfedezett cementlap

Néhány éve már, hogy a természetes építőanyagok horizontján egy kihaltnak hitt burkolat bukkant fel, a sok évtizedre elfeledett terrazzo, vagyis a cementlap. A korhű anyagot eleinte a műemlékházak burkolatainak helyreállítására vagy nagy igénybevételnek kitett közösségi terek burkolására használták, mára azonban egyre több magánépítkező nyúl vissza a XIX. század kedvelt anyagához.

Az eredeti velencei terrazzo nem lapburkolat volt, mint későbbi változatai, hanem helyszíni terítéssel készülő, folytonos fedőréteg, aminek az elkészítése különleges kézműves szaktudást és minőségi anyagokat igényelt. A XIX. század végétől kezdve azonban már a szabályos négyzet alakú, előre gyártható elemekből álló változata is hozzáférhetővé vált, és a drága természetes kövekből készült lapburkolatok olcsóbb alternatíváját jelentette. Monarchia-szerte gyártották és alkalmazták a középületek és polgári házak fal- és padlóburkolataként.

Itthon több kisebb üzem mellett a századfordulót megelőző építőipari fellendülés hatására létrejött két jelentős méretű cementlap gyár, melyek a kor legmagasabb műszaki és művészi színvonalán működtek, és nemzetközi hírnévre tettek szert. Ezek a Walla József és Melocco Péter nevével fémjelzett üzemek a magyar ipar fellegvárának számítottak akkoriban, de egész Európában jelentős sikereket értek el. Egy korabeli újságcikkből például kiderül, hogy Walla gyára a Budapesti Világkiállításra egy teljes egészéből cementből készült pavilont épített, az ott berendezett kiállításnak távoli országokból is sokan a csodájára jártak.

Már a múlt században is többféle terrazzo lapot készítettek, ezek elsősorban a felület jellegét meghatározó kőőrlemény minőségében, szemcseméretében és vastagságban különböztek, de az alapvető recept mindegyiknél hasonló volt. Ez a burkolat ugyanis különböző természetes kövek, például márvány, mészkő őrleményeinek mésszel, kvarchomokkal és a kötőanyagként szolgáló színezett portlandcementtel készülő agglomerátja. Az összetevőket fém kalodában formázzák, préselik, majd temperált körülmények között szárítják. A teljes gyártási folyamat több hétig tartott, az egyes cégtulajdonosok a pontos receptúrát és a csak rájuk jellemző motívum világot féltve őrizték.

A XX. század közepéig a gyártás javarészt kézi erővel zajlott, csak a préseléshez használtak gőzgépet, majd később robbanómotoros hidraulikus préseket. A homogén burkolati mezők díszítésére művészi igényű, egyedi, geometrikus vagy floreális mintázatokat készítettek a manufaktúrák. A Kádár-korszakban ezeket a manufaktúrákat államosították és összevonták, és 1969-ben létrejött a Betonáru Ipari Vállalat, amely olcsó áron ontani kezdte a szocreál terrazzót, amit gyakorlatilag gyenge minőségű cement és mészkő örlemény egyvelegének tekinthetünk. Az a tévhit, hogy a cementlap igénytelen, könnyen elszíneződő, foltosodásra, felfagyásra hajlamos, és olcsó burkolat, ennek a korszaknak "köszönhető".

A rendszerváltással megszűnt az itthoni terrazzo gyártás, de mind a háború előtti, immár műemlék jellegű burkolatokból, mind a Kádár-kori cementlap burkolatokból még mindig sok ezer négyzetméternyi felület van napi használatban, többnyire felújítandó állapotban. Az ilyen burkolatok felújítása, a hiányok pótlása természetesen lehetséges, csak nem biztos, hogy gazdaságos. Olaszországban és Spanyolországban működik néhány kisüzem, ahol egyedi rendelésre is legyártanak bármilyen terrazzo lapot, és végre itthon is van egy manufaktúra, ahol egy kiváló fiatal iparművész saját tervezésű, művészi szépségű cementlap kollekciója mellett műemlék terrazzókhoz is legyártja a szükséges pótlásokat, illetve bontott, antik cementlapok forgalmazásával is foglalkozik.

Tudni kell azonban, hogy a kézműves cementlapok négyzetméterára 15 ezer forinttól kezdődik, és a határ a csillagos ég. Egy hetvenes évekbeli, rossz minőségű terrazzo burkolat kijavítása, a színhű pótlások legyártása tehát csak magas fajlagos költséggel lehetséges, nem biztos, hogy megéri. Egy századfordulós vagy szecessziós műemlék burkolatnál természetesen más a helyzet, annak a korhű felújítása vagy cseréje megéri a költséget és a fáradozást. Ha a felújítani kívánt burkolat nem hiányos, műszakilag jó állapotban van, csak elszürkült, lemattult, piszkos, akkor egyszerűbb a helyzet. A márványhoz hasonlóan a terrazzo is tisztítható, felújítható egy szakszerű csiszolással, polírozással, és ma már kitűnő impregnáló, ápoló anyagok kaphatóak a takarításához és az időszakos karbantartásához.

dekorációp
dekoráció
dekoráció